Dr. Antoin Bechamp

Pasteur vagy Béchamp?

“A MIKROBÁK OKOZZÁK A BETEGSÉGET”

A modern egészségügy egyik alappillére és az egészségipar uralma megtartásának egyik legfontosabb eszköze a XIX. századi tudós, Pasteur elgondolásán alapuló baktérium-elmélet. Pasteur azt mondta – ami nagyon is megfelelt azok igényeinek, akiket szolgált – hogy külső természeti erők okozzák a betegségeket, és fenyegetik az egészségünket.

Ezeket a természeti erőket kórokozóknak nyilvánította. Minden egyes mikroba fajta egy bizonyos alaknak felel meg, úgyhogy ezt monomorfózisnak, egyformájúságnak nevezzük. Hogy megszabadulhassunk a betegségtől, hadieszközökkel meg kell semmisítenünk ezeket a kórokozókat. Ezek lehetnek orvosságok, műtétek és egyéb kezelések. Mindent bele a külső ellenségek elleni háborúba!

Fontos megértenünk, hogy Pasteur a korabeli elit hatalmak cinkosa volt, akiknek az volt a szándékuk, hogy a népet magatehetetlenségben és félelemben tartsák. Amikor az emberek fölvállalják a teremtés felelősségét saját sorsuk felett, és ebből fakadóan teljes természetességgel rálépnek az öngyógyulás útjára, ezen semennyi pénzt sem lehet keresni, és oda a mások fölötti hatalom mámorító érzése. Nem lehetséges uralkodni az emberek felett, hacsak nem hisznek a külső kórokozókban és a külső megoldásokban. Ma Pasteurt az emberiség egyik legnagyobb jótevőjeként istenítik.

Elméletét még mindig szentírásként fogadja el a modern orvostudomány, s ez a habarcs, ami összetartja az Egészségügyi Maffia egész építményét. Ne feledd: minden fejben dől el, vagyis az elme automatikusan megteremti azt, amit hisz!

Pasteur és követői számára a mikrobák külső ellenségek.

“A BETEGSÉG OKOZZA A MIKROBÁKAT”

E korszak másik tudósa, Béchamp – akit Pasteur plagizált – korábban fedezte fel a mikrobákat, és egy másik következtetésre jutott. Szerinte maga a test hozza létre a különböző mikrobákat, hogy visszaállítsa a sejteken és a szerveken belüli belső egyensúlyt. Megfigyelte, hogy a mikrobák – a külső környezetüktől függően – több formát is felvettek, és hogy úgy tűnik, egy közös őstől származnak, amit ő mikrozimának nevezett el. Béchamp azt találta, hogy minden állati vagy növényi sejtben is vannak mikrozimák, olyan parányi élet-részecskék, amik nem pusztulnak el, amikor a gazdaszervezet meghal, hanem élnek tovább. Azt mondta, ők az erjedés forrásai, és hogy mikroorganizmusok tudnak kikelni belőlük. Béchamp arra is rájött, hogy a sejtek állapota, így az ember teste hozza létre a sajátságos mikroorganizmus-formák megjelenését. Ezt a jelenséget pleomorfózisnak, sokformájúságnak nevezte, magyarázata pedig sejtelméletként vált ismertté, sajnos csak igen szűk körben.

Béchamp és követői számára a mikrobák belső szövetségesek.

Béchamp elméletének következményeit más tudósok számos alkalommal bebizonyították.

Günther Enderlein, egy XIX. századi német orvos és tudós, felfedezte a protitokat a vérben, amik baktériumokká és más mikrobákká tudnak alakulni, amikor megváltoznak a belső körülmények (pH érték, méreganyagok, érzelmek). Enderlein értelmezése szerint a betegségek akkor jelennek meg, amikor a test szimbiózisa – belső egyensúlya – megbomlik.

Az 1920-as években, az USA-ban Royal Raymond Rife Jr. az általa feltalált különleges mikroszkóp segítségével olyan vírus-méretű polimorfikus részecskéket tudott vizsgálni, amelyek változtatták helyüket.

Egy évtizeddel később, Wilhelm Reich, egy USA-ba költözött osztrák tudós, felfedezte bionjait, amelyek különböző mikrobákká tudtak alakulni, a páciens érzelmi állapotának megfelelően. Úgy hitte, ezek a bionok az élő és holt anyag határán vannak, vagyis jelenlétüktől függ, hogy egy anyag élő vagy holt, továbbá kimutatta, hogy sérülés nélkül tűrnek rendkívül extrém körülményeket, legyen az hőmérséklet, nyomás vagy akár sugárzás. Szó szerint elpusztíthatatlannak találta őket.

Napjainkban számos tudós jut ugyanerre a következtetésre. Jó példa erre Gaston Naessens, a jelenleg Québecben élő francia orvos, aki feltalált egy speciális mikroszkópot, amit “szomatoszkóp”-nak hív. Ezzel ő (és persze mindenki más, aki elég nyitott és hajlandó belenézni ebbe a speciális mikroszkópba) minden élő szövetben megláthatja a vírus nagyságú, fényt kibocsátó polimorfikus részecskéket, amiket szomatidoknak hív.

Claude Bernard professzor, aki szintén megállapította: “A mikroba az semmi, a terep/környezet a minden.” Ezzel szemben Pasteur, aki kidolgozta a csíra elméletet, munkássága során azt hirdette: a megfelelő technikával a kórokozók elpusztíthatók. A beszámolók szerint, a halálos ágyán jelentette ki: “Egyet kell értenem Bernarddal.”

Világunkat a mai napig jellemzi ez a kettősség. Tudja-e mi feszül Pasteur és Bernard professzor nézőpontjai között?

Ebben napjaink gyógyszerfelfogása, orvosi gyógyító gyakorlata, a „minden betegségre egy tabletta” nézete, és a „táplálékod legyen a gyógyítód” nézőpontja áll szemben egymással!

Hogy könnyebb legyen átlátni az összefüggéseket, egy hasonlaton keresztül vizsgáljuk meg, a „BIOLÓGIAI TEREP/KÖRNYEZET” fogalmát.
Ha egy fa gyökerei olyan termőföldben vannak, amelyik tápanyagokban gazdag, megfelelően hidratált és jó ásványforrásokat tartalmaz, akkor ez a fa folyamatosan és gyorsan fog növekedni.
Míg, ha ugyanennek a fának a gyökerei olyan földbe kerülnek, ami mesterséges kémiai műtrágyát tartalmaz, vagy a talaj elveszítette a nedvességtartalmát, esetleg kiáztatta a savas eső, akkor ebben az esetben fa nem fejlődik jól, betegségek támadják meg, és idő előtt elpusztul. A képzeletbeli fának a termőföld a „biológiai terepe/környezete.”

Ehhez kapcsolódva nézzük meg, mi a szervezetünk „biológiai terepe/környezete”! A testünk 70%-a víz! Az agyunk 90%-ban vízből épül fel, így a szervezetünk „biológiai terepe/környezete” alapjában véve abból a folyadékból áll, ami körülveszi a sejtek millióit, és ideális esetben táplálja őket, és elvezeti a salakanyagaikat. De ha sejtjeink nem megfelelően tápláltak, ha kiszáradtak, vagy ha nem képesek megszabadulni a salakanyagoktól, akkor kevésbé munkaképesek, és elkezdenek magából a szervezetből táplálkozni, valamint lerombolják az immunrendszert.

Szervezetünk „biológiai terepe/környezete” a víz és a benne oldott tápanyagok!

Nem szabad azt állítani, hogy a “víz minden” (önmagában kevés lenne), de hogy nagy százalékban határozza meg a szervezettünk állapotát, az a számadatokból is világos.

Napjainkban, a feldolgozott élelmiszerek korában, ételeink tele vannak vegyi anyagokkal és hiányoznak belőlük az enzimek, a nyomelemek és a vitaminok! A zöldségeket növényvédő szerekkel, műtrágyával termelik. A föld és a levegő tele van szennyező anyagokkal. Ételeink alapanyagai élősködőkkel terheltek! Ma már a vitamin- és gyógynövény készítményeink is gyengébb minőségűek, mint korábban, stb. Ebből következik, hogy a sejtjeink egyszerűen nem kapják meg azt a táplálékot, amelyre szükségük van. Plusz sokat kapnak abból, amire nincs szükségük.

Dr. Joel D. Wallach kutatót 1991-ben Nobel díjra jelölték kutatásaiért, amelyben bebizonyította, hogy minden természetes úton meghalt embernél vagy állatnál egyaránt kimutatható volt valamely esszenciális tápanyag nagymértékű hiánya! Vagyis táplálékainkból hiányoznak az alap építőelemek! Ráadásul, a számunkra általában elérhető víz klórozott, szervetlen ásványokkal és egyéb vegyi szennyeződésekkel terhelt; másrészt annak a ténynek köszönhetően, hogy ennek a víznek a felületi feszültsége túl nagy ahhoz, hogy (mint tápanyag) beszivárogjon a sejtfalon, a legtöbben dehidratált sejtekkel végezzük.

Ma az átlagos biológiai terepen a legtöbb embernek olyan a sejtkörnyezete (erősen savas), ami rendkívül vonzó a vírusok, gombák, élesztőgombák, penészgombák, mikrobák és a paraziták számára, és ez egy olyan környezet, amelyben ezek az organizmusok virulnak és megtámadják az immunrendszerünket! Ráadásul felélik ételeinkből és táplálék kiegészítőinkből a tápanyagokat. Ma az orvostudomány ahelyett, hogy ezeket az okokat célozná és szüntetné meg, számolatlanul költi a milliókat a mikrobák megsemmisítésére! Ráadásul az tapasztalják, hogy azok fokozatosan új mutációkat hoznak létre, és immunisakká válnak a gyógyszerekkel szemben. Fontos felismernünk, hogy ez nem a probléma gyökerének a kezelése.

Életünkben a leghelyesebb dolog, amit tehetünk, hogy a „biológiai terepünket/környezetünket” a megfelelő tartományba juttatjuk.

forrás: internet

Vissza a főoldalra…