Székrekedés

A székrekedés egyike a leggyakoribb panaszoknak, amely igen sok embert érint, különösen az idősebbek körében. Franciaországban tízmillió, Németországban a lakosság 30%-a 24 millió ember szenved székrekedésben. Magyarországi felmérések szerint 3,5 millió ember küzd ezzel a gonddal. Az elmúlt években a statisztikusok szerint növekedett a székrekedésben szenvedő emberek száma.
A székrekedést úgy lehet meghatározni, mint túl lassú, nehézségekkel járó, illetve rendszeresen elégtelen mennyiségű székletet eredményező székletürítést.
A legtöbb ember számára székrekedést jelent, ha 48 óra alatt nincs széklete.

Az alábbi tipikus tünetek jellemzik a székrekedést:

• kevés mennyiségű széklet,
• nagyon kemény és száraz széklet,
• olyan érzés, hogy a végbél nem ürült ki teljesen.

A székrekedésben szenvedő betegek többségénél általában valamennyi tünet megtalálható, néha azonban egyik-másik tünet hiányozhat. A fenti tünetek bármelyike már székrekedést bizonyít. Amennyiben a székelési szokások megváltoznak, változik a székletürítés ritmusa és csökken a székelés gyakorisága, ez szintén a székrekedés nyilvánvaló tünete lehet.

A székrekedés okai

A székrekedés a széklet kialakulásának, illetve a bélrendszeren való áthaladásának zavara.

Elsősorban az alábbi okok váltják ki:

• a bélmozgások zavarai,
• a székletürítési reflex gyengülése,
• változások a bél vagy a környező szervek szerkezetében, amelyek akadályozzák a bélben a béltartalom továbbhaladását a végbél felé.

A székrekedés okairól részletesebben:

A bél két részre osztható, a vékonybélre és a vastagbélre. Szokásos körülmények között naponta 1-2 liter folyékony béltartalom kerül a vastagbél kezdeti szakaszába (a vakbélbe és a felszálló vastagbélbe). A bél keverő mozgása révén a béltartalom nagy felületen érintkezik a bélnyálkahártya felszínével. A felesleges víz és bizonyos vegyületek (szervetlen sók) így visszaszívódhatnak.

A vastagbél leginkább egy tartálynak tekinthető, ahol a széklet kialakul és tárolódik, valamint ahol a víz visszaszívódik, mellyel megakadályozza, hogy a gyomor-bél rendszeren keresztül túl sok folyadékot veszítsen a szervezet. A vastagbél mozgásainak rendellenessége székrekedéshez vezethet. Ezeknek a mozgási rendellenességeknek számos oka lehet. A leggyakoribbak közé tartozik, a helytelen táplálkozás és életmód, és a különböző stresszt kiváltó tényezők. Ezek megzavarják az úgynevezett vegetatív idegrendszer működését, amely a belső szervek működéséért felel.

Sokféle, pszichésen nehéz helyzet előidézheti ezt:

• egyéni konfliktusok,
• depresszió, szorongás,
• rendszertelen munkarend
•  rendszertelen pihenés,
•  egészségtelentáplálkozás.

A különböző szervekből, különösen a gyomorból és az epeutakból kiinduló reflexek is szerepet játszanak az idegi működésen alapuló székrekedés kialakulásában. Az endokrin megbetegedések (a pajzsmirigy, a mellékvesék és egyéb belső elválasztású mirigyek megbetegedései), amelyek a bélre ható hormonok működését erősíthetik vagy gyengíthetik, szintén kiválthatnak székrekedést. A bél érrendszerében a véráramlásnak érelmeszesedés vagy más érrendszeri megbetegedés által kiváltott zavara is hátrányosan befolyásolja a bélperisztaltikát és székrekedéshez vezethet. A mozgáshiány is gátolja a bélmozgásokat és különösen idősebbeknél székrekedést okozhat. A beteg által szedett gyógyszerek is jelentősen befolyásolhatják a bélmozgásokat; némelyik – különösen hosszabb távon – székrekedést vált ki. Ez különösen érvényes az atropinra és a hozzá hasonló hatásmechanizmusú gyógyszerekre, a különböző altatókra, néhány görcsoldóra, a nátrium-bikarbonátra. Pszichiátriai gyógyszerek (nyugtatók), vízhajtók, vasvegyületek és alumínium-hidroxid is okozhatnak szorulást. A késői felkelés, a reggeli rohanás, a rendszertelen munkabeosztás, az életvitel és munkahelyi viszonyok változásai – mind olyan tényezők, amelyek székrekedéshez vezethetnek.A székletürítési ingert gátolhatják a WC-használat nem megfelelő feltételei, bizonyos esetekben az indokolatlan szégyenérzés. Székrekedést okozhatnak a belet leszűkítő szervi megbetegedések is.

Tünetek

A székrekedéssel együtt járó tünetek igen változatosak lehetnek, és nagymértékben függnek a háttérben meghúzódó betegségtől. Bizonyos esetekben a székrekedés az egyetlen panasz, más betegek esetében egyéb tünetek is jelentkeznek. A székürítés gyakorisága az alábbi határok között változhat: 2-3 naponta, csak hetente kétszer vagy esetleg még ritkábban van székletürítés. A széklet általában nagyon kemény, száraz, kiszáradt bogyók vagy darabok formájában jelentkezik, hasonlít a birkák bogyós ürülékére. Néha lehet babszem alakú is vagy olyan, mint egy fonat vagy egy kötél. Néhány betegnél szorulásos hasmenés alakul ki, amely akkor jön létre, ha a bélműködés már hosszabb ideje leállt. Ekkor a széklet végül is feloldódik a bélfal által az irritáció következtében kiválasztott nyálkában. Időnként a betegek  teltségérzésről, és fájdalomról panaszkodnak, amely akkor csökken, amikor a széklet vagy a gázok távoznak. A hasi feszülés is zavaró tünet, ezt a bélbaktériumok által termelt gázok felszaporodása okozza; a gáz nem tud távozni, mivel a vastagbelet elzárja a széklet.
A székrekedéses betegeknél jelentkezhet étvágycsökkenés vagy öklendezés és hányinger, előfordul fejfájás, általános ingerlékenység, rossz hangulat és alvászavar is. A hosszan tartó székrekedés bőrelváltozásokat is okozhat: a bőr sápadt, gyakran sárgás árnyalatú, petyhüdt lesz, elveszti rugalmasságát. Az ileitis terminalis nevű betegségben (Crohn-betegségben) szenvedő betegek közül minden ötödik, a colitis ulcerosában (fekélyes bélgyulladásban) szenvedők közül minden második székrekedéses.

Szövődmények

Hosszú távon a székrekedés különböző szövődményeket idéz elő: vastagbélgyulladást; a kőkemény széklet a bélben sebeket és fekélyeket okozhat, extrém esetekben teljes bélelzáródás alakul ki, amely miatt sebészeti beavatkozásra van szükség.
A huzamosan fennálló székrekedés a végbél és végbélnyílás különböző betegségeihez vezethet. Leggyakoribb ezek közül az aranyér és a végbélnyílás berepedése.
Ma már egyre biztosabb, hogy összefüggés van a krónikus székrekedés és a rák kialakulása között. Az egyik teória szerint a széklet felszaporodása a bélben növeli a bélből származó káros anyagok koncentrációját. Ezek az anyagok hosszú távon hatnak a bélfalra, s ez rák kialakulásához vezet. Az alábbi fenyegető figyelemfelhívó tünetekre kell odafigyelni, amelyek rák kialakulására utalhatnak: általános gyengeség, fogyás, véres székletürítés, ceruzavékonyságú széklet.

Székrekedés idősebbeknél és öregeknél

Idősebbeknél a székrekedés kétszer olyan gyakran fordul elő, mint fiataloknál, öregeknél pedig két és félszer gyakoribb. A bélperisztaltika károsodik és a székürítésben részt vevő hasizmok gyengülnek. Időskorban a bélflóra összetétele szintén megváltozik, mennyisége növekszik. Azok a baktériumok, amelyek jótékony hatást gyakorolnak a bélműködésre, fokozatosan elveszítik ezt az előnyös hatásukat, csökken az anyagcserében játszott szerepük, ugyanakkor a rothasztó baktériumok felszaporodnak. Az emésztőnedvek csökkent kiválasztása is hozzájárul a mikroflóra megváltozásához, s így felborul a vastagbél baktériumflórájának egyensúlya. Az időseknél a gyógyszerszedéshez kapcsolódó székrekedés is gyakori.

Hashajtók és egyéb kezelési módszerek

Szorulás esetén a székletlazítók és egyéb hashajtók alkalmazása meglehetősen összetett probléma. Ezek általában hatékonyak a kezelés kezdetén, azonban hosszú alkalmazás esetén a szervezet függővé válik ezektől a készítményektől, míg végül teljesen képtelen lesz a spontán székletürítésre. Régóta alkalmazzák az orvosi gyakorlatban a természetes székletlazítókat; bizonyos növényeket, például a lenmagot és a rebarbarát. Sok hashajtó gyógyszer tartalmaz a növényekben található anyagokhoz hasonló tulajdonságú, mesterségesen előállított anyagokat.

A hashajtók mellékhatásai az alábbiak lehetnek:

• túladagolás okozta hasmenés,
• allergiás reakciók,
• a vékonybél működészavara (felszívódási zavarok), bélgyulladás,
• a hatékonyság fokozatosan csökken, mert a szervezet hozzászokik a gyógyszerhez.

A növényekben jelen lévő biológiailag aktív anyagok természetes tulajdonságaik révén, hosszú távon jobb eredményre vezetnek, mint a gyógyszerekben megtalálható, szelektíven kivont vegyületek. Az alábbi növényeknek van széklethajtó tulajdonságuk:

• rebarbaragyökér, szenna, kutyabengekéreg, spárga, ezerjófű szára, lenmag, kerti kakukkfű, egyéb növények

Vissza a főoldalra…