Az emberi papillomavírusok (PV, HPV)

A papillomavírusok (PV) parányi vírusoknak számítanak, parányi nagyságuk mindössze 55 nanomilliméter, a génjüket pedig a DNS kettősláncolatú molekulája alkotja.  Ezek a vírusok olyan képességgel rendelkeznek, amelynek révén daganatképzők lehetnek, mivel olyan belső mechanizmussal bírnak, amivel a normális sejteket daganatos sejtekké képesek átváltoztatni. Az emberek valamennyi daganatos megbetegedésének mintegy 15–20 %-át a hepatitisz B és C vírusával, az Epstein-Barr vírussal és a T-lymfotrop vírus I. és II. változatával karöltve a papillomavírusok okozzák. Az első papillomavírust (CRPV-t) 1933-ban jegyezték fel, mégpedig Észak-Amerikában, a házinyulaknál tapasztalt papillomatózis alapján. A genitális szemölcsök létezése már Hippokratész idején (ie. V.–IV. század) ismert volt az orvosok számára. A történelem során a szemölcsöket condylomaként (azaz körkörös püffedésként), vagy kissé furcsán, kakukkfűként (ez az elsőre furcsa elnevezés abból fakadt, hogy a szemölcsök felülete hasonló a vadon növő kakukkfű leveléhez) is nevezték. Az többi néhai elnevezéstől eltérően a condyloma a mai napig fennmaradt.

A XIX. század végén az elnevezések körét az accuminatum, illetve a condyloma accuminatum gazdagította,  ez utóbbi egyébiránt a genitális szemölcs általános latin elnevezésévé vált manapság. Érdekes, hogy bár a genitális szemölcsökről régóta tudtak, ennek ellenére az orvosi körökben soha nem beszéltek róla egyértelmű módon, főleg úgy nem, mint egy szexuális úton terjedő betegségről. A bőrszemölcsök önálló vírus meghatározása csak 1949-ben nyert megerősítést, amikor is elektron-mikroszkóp segítségével sikerült a szemölcsökből kimutatni a vírusalkotókat. A XX. század, ’50-es éveiben egy T. J. Barret nevű amerikai orvos rájött, hogy a koreai háborúból hazatérő katonák hölgypartnereinél, a hazatérést követő 4–6 hét elteltével hüvelyi szemölcsök jöttek elő, sőt a partnereiknél pedig a péniszükön alakultak ki szemölcsök. A genitális szemölcsökön belüli vírusos elemek jelenlétét 1969-ben elektron-mikroszkóp segítségével sikerült legelőször bizonyítani. Viszont számos további évet vett igénybe, mire a genitális szemölcsöket, mint szexuális úton terjedő betegségként kezdte széles körben elismerni az orvosi társadalom. Később azonban a gének elemzését lehetővé tevő molekuláris biológiai módszerek teljesen megváltoztatták a test különböző helyein előforduló szemölcsökről alkotott egységes vírus meghatározást.

A genitális szemölcsök manapság már világméretű terjedelemben mérve, a leggyakoribb szexuális úton terjedő (STD – sexually transmitted diseases) vírusos megbetegedésnek számítanak, sok országban szerepelnek is az STD listákon. A PV elsősorban a fejlett gerinceseket, –beleértve az embert is –, fertőzi meg.  A vírust ezidáig emberszabásúaknál, patásoknál, ragadozóknál, tengeri emlősöknél, rágcsálóknál, de erszényeseknél úgyszintén, mint madaraknál sikerült izolálni. A papillomavírus jelenlétét egyébként megfigyelték még hüllőknél, kétéltűeknél és halaknál is, de eddig még nem sikerült belőlük az említett vírust izolálni. Manapság az egyes élőlényeknél ismert PV-k változó intenzitással kutatottak. A házi szarvasmarha papillomavírusából (BPV), mely különféle megbetegedéseket képes kiváltani, mintegy hatféle típust ismerünk (BPV 1-6). A többi állatfajtánál ezidáig legfeljebb kétféle PV típust sikerült izolálni. Papillomatózis tüneteit azonban más fertőzési ágensek (herpeszvírusok, spirochetek stb.), vagy vegyi anyagok is képesek kiváltani. A PV-k fajta specifikusak, mostanáig pedig a fajták közötti kereszteződéseket nem jegyeztek fel. Ezen túlmenően abban is kitűnnek, hogy a bőr- és a nyálkahártya felszínén csak a hámszöveti sejteket fertőzik meg. Az onkológiai szempontból vett veszélyességük alapján a papillomavírusokat alacsony (LR) és magas (HR) kockázatú változatokra osztjuk. Az embereknél papillomák és rosszindulatú daganatok – karcinomok kialakulását váltják ki. Az állatoknál a PV leggyakoribb fertőzési tünetének a bőr papillomák számítanak, de létezik feljegyzés arról, hogy a karcinom a genitális területen fordult elő. A papillomavírusok életciklusa kapcsolatban áll a hámszöveti sejtek fokozatos beérésével. Az egyes lépések, bizonyos génátírás szabályozó sejtalkotók (faktorok) jelenlététől függnek. A PV kizárólag a hámréteg, bazális rétegének sejtjeit fertőzi meg, annak ellenére, hogy más sejtekhez is kapcsolódnak. A hámréteg említett rétegének sejtjeihez a vírus mikroszkopikus sérüléseken, vagy pedig közvetlen kapcsolaton keresztül jut el. Ezidáig nem sikerült egyértelműen beazonosítani a PV sejtreceptorát, bár igaz, hogy felmerült egy membrán protein, a syndekan lehetősége – ami egy a heparan-szulfát proteoglikánok sorából, melyek egyébiránt más vírusoknak is a sejtreceptorai. A vírusok alkotói a hámszöveti sejtek a felső, fejlődési folyamatukban lezárult részében keletkeznek. A PV általi fertőzöttség tipikus jele, amikor a sejt magja megnagyobbodik és egy világos héjazat veszi azt körül, ez utóbbi külső réteget egyébiránt koilocytnak nevezik. A vírus komplett ciklusát a sejt elmúlása követi. Az ember esetében a genitális – és bőrszemölcsök hasonlóságának köszönhetően hosszú időkön keresztül tartotta magát az ún. egységes teória, ami azt mondta ki, hogy valamennyi szemölcs kialakulását azonos ágensű fertőzés okozza. 1979-ben napvilágot látott egy szakmai cikk, amely az emberi papillomavírusok (HPV) hatalmas sokaságáról adott hírt. Abban az időben még úgy ötfélét ismertek közülük és valószínűleg senki sem számított mondjuk arra, hogy úgy tíz év elteltével már vagy több, mint hatvanfélét izolálnak közülük. Ma a HPV-kből 86 típust ismerünk teljes terjedelmében, a potenciális újak száma pedig elérheti a 130-at! A PV-ket a gazdaszervezet fajtája alapján sorszámmal jelölik, pontosabban azon gazdaszervezet szerint, amelyből a vírust izolálták.

Hogyan változtatják át a papillomavírusok az egészséges sejtet daganatossá?

Vegetatív fertőzés során a a PV génjei nem sorolódnak, épülnek be a sejtek génjeibe. Ahhoz viszont, hogy egy egészséges sejt, daganatos sejtté váljon, úgy tűnik elengedhetetlen lépésnek számít a PV génjének a sejt génjébe történő beépülése. Ez a folyamat, melyet egyébként integrációnak is szoktak nevezni, feltétlenül szükséges a sejtek daganatos átváltozásához akár más vírusokkal történt fertőződés esetén is, annak ellenére, hogy a mechanizmus eltérő lehet, mint például bizonyos vírusok normális replikációs ciklusának egy részénél. A PV, gazdagénbe történt beépülését követően az E2 gén szekvenciója megszakadhat – a produktuma így hiányozni fog a sejtekből, következésképpen az említett E2 gén pedig nem teljesíti az E6 és E7 gének átírásával kapcsolatos feladatát. Az E6 és E7 gének produktumainak felgyülemlése azt okozza, hogy inaktiválják a sejtgének azon produktumait, amelyek lényegesek a sejtek normális osztódásához és az ellenőrző sejtmechanizmusok helyes működéséhez. Következésképpen a sejtek ellenőrizetlenül kezdenek el osztódni, valamint elvesztik azt az önjavító képességüket is, amely a saját gének másolásakor,
vagy pedig külső beavatkozások alkalmával lényegesek. Ezek a hibák, – vagy más néven mutációk –, egészen addig gyülemlenek össze, amíg egyszer csak bekövetkezik a sejtszelekció, ami már végképp kikerül az ellenőrzés alól és végül egy rosszindulatú klón keletkezik belőle.

Az emberi PV-k nem csak makacs, hanem egyben igen alattomos betegségeket képesek kiváltani.

A HPV-k jóindulatú daganatokat alakítanak ki, közülük is a leggyakoribbak a végtagokon, azaz kézen és lábon megjelenő szemölcsök (verruca plana, verruca plantaris és verruca vulgaris) és a condylomata accuminata, amely leggyakrabban a hüvelyben, a vaginában, a méhnyakban, a hímvesszőn, az anális területen jelenhet meg, de ugyanakkor előfordulhat a torokban, a hangszálakon, ahol makacs megbetegedések kiváltó oka lehet. A PV, rosszindulatú sejtburjánzással kapcsolatos összefüggésével több jelentős felfedezés is napvilágot látott. Az egyik ilyen volt P. Rouse által megfigyelt vizsgálati csoport, amelyet nyúl PV-vel (CRPV-vel) megfertőzött házinyulak alkottak, vegyi alapú karcinogének (kátrány stb.) egyidejű fogyasztása mellett. Az emberek esetében megállapítást nyert, hogy az epidermodysplasia verruciformis elnevezésű bőrbetegségnél szerepet játszik a etiológiai (kóroktani) tényező, az esetek 30%-a pedig a bőr esetében rákos elváltozásokká fajul. A PV kutatásának robbanásszerű növekedésére 1983-ban került sor, amikor is a PV-t sikerült a méhnyak karcinómájából izolálni. A PV széleskörű kutatása az utóbbi húsz évben rámutatott, hogy ezek a vírusok kóroktani szerepet játszanak más rosszindulatú megbetegedéseknél is, mint amilyen például a hüvely, a vagina, a hímvessző, a végbél, vagy egyes esetekben a fej és a nyak területén megjelenő karcinóma. A HPV genitális típusai első sorban szexuális úton terjednek, a HPV bőr változatai pedig nem nemi úton, hanem kontaminálódott (szennyezett) felületekkel, tárgyakkal történt érintkezés alapján. A gyerekeknél a betegség átkerülhet akár a születéskor, vagy akár az újszülött szülészeti ellátása közben is. Epidemiológiai tanulmányok azt mutatják, hogy a szexuálisan aktív népesség mintegy 50%-a az élete során megfertőződik a HPV-vel. DNS detektálásos mérésekkel azt is sikerült kimutatni, hogy a 35 évesnél fiatalabb hölgyek 30%-a fertőzött HPV-vel, ugyanakkor érdekes, hogy ez a fertőzöttség 35 év felett 3%-ra csökken.
A férfiak sem érintetlenek e téren, ugyanis esetükben a hölgyekkel azonos gyakoriságot mutattak ki. A PV fertőzések nagyobbik része tünetmentes, mindössze az egyének 1–2%-nál jelentkeznek klinikai tünetek. Ez azzal függ össze, hogy az immunológiailag egészséges emberi populáció a vírust képes a szervezetéből természetes módon eltávolítani.

A HPV fertőzés, szervezetből történő eltávolításának hatékonysága összefügg az adott egyén életkorával is. Fiatal hölgyek esetében például megállapítást nyert, hogy az esetek 80%-ban átmeneti fertőzés fordul csak elő. Az életkor előrehaladásával azonban növekszik a valószínűsége annak, hogy a vírus hosszútávon is túlélőképes marad a szervezetben – és főleg a különösen kockázatos típusoknál – ez pedig fokozza a betegség kialakulásának esélyét. Ma már tudjuk, hogy a vírus egyes variánsai növelik a súlyosabb formájú betegségek kifejlődésének kockázatát, akár a genetikai gazdafaktorokkal összefüggésben is. Ez a problematika azonban még további kutatásokat igényel. Világos, hogy a megbetegedés jelenléte, vagy éppen rosszabbra fordulásának szempontjából
a kockázatos papillomavírusok jelenléte ugyan elengedhetetlen, de mellettük létezniük kell még olyan további kockázati tényezőknek, amelyek a betegség kialakulását támogatják. Az egyik ilyen
a dohányzás. További ilyen a szexuális partner gyakori váltogatása, ami logikus módon növeli a papillomavírus kockázatos változatával történő megfertőződés lehetőségét.
Nem utolsó sorban pedig szintén kockázati tényezőnek számít az immunitás, főleg annak sejtösszetevőjének hibája.

Eredeti cikk: Joalis INFO folyóirat, 2007/05.–06.; www.cas.cz/zitra: „R.Tachez, emberi papillomavírusok nemzeti referencia laboratóriuma” Magyar szöveg: Gauland Attila

Jonáš doktor kommentárja Az emberi papillomavírusok című cikkhez:

Ismételjük csak át az eddig olvasottakat.
A papillomavírusok parazita vírusnak számítanak és a papovaviridae csoportba tartoznak, sokszor több tíz évet is képesek rejtett módon fennmaradni a sejtben. Amikor egyszer csak aktivizálják magukat, akkor viszont különféle betegségek kiváltó okaivá válhatnak. A papillomavírusok kizárólag a bőr és a nyálkahártya felületi, hámszöveti sejtjeiben léteznek. Jelenlétük mellett különféle típusú szemölcsök kialakulására számíthatunk – verruca ulgaris, verruca plantaris stb. – előfordulhatnak a genitális területen is, condiloma acuminatum és főleg a méhnyak adeno-karcinómája (mirigyes rákos daganata).

Ez a karcinóma az esetek 90%-ban megtalálható különféle típusú papillomavírusoknál, ezért manapság közforgalomba került egy olyan oltási vakcina, amely gátolja az említett megbetegedés kialakulását. A méhnyak rák okozójaként működő papillomavírus sajátos típusa ezen daganatok 70%-nál fordul elő. Ha az említett vakcinának sikerül beteljesítenie a jövőben megalkotóinak reményét és sikerül a hölgyek egy bizonyos százalékánál megelőzni a karcinóma kialakulását, ekkor ez nyilván orvosilag egy nagyon fontos és igen érdekes tény lesz.
Ebben az összefüggésben azonban említést kell tenni bizonyos hiányosságokról is. A papillomavírusok csupán a kialakult méhnyak rákos esetek 75%-ban állnak a háttérben – a maradék esetekben a karcinómák teljesen más okokból fakadóan alakulnak ki, például más vírusok hatásaként stb. Következésképpen a védettség hatékonysága az esetek úgy 70–80%-os biztonsága körül mozoghat, igen ám, de az esetek éves előfordulásának a száma viszont mintegy 300–400 eset. Mivel ennek a vírusnak az inkubációs ideje 10–20 év, így csak azokat a fiatal lányokat lehet sikeresen beoltani, akik az oltásig még nem éltek aktív szexuális életet, különösen hatékonyan pedig csak azokat, akik még egyáltalán nem is kerültek nemi kapcsolatba az életük során. Itt főleg tehát 10–14 éves korosztályú kislányokról beszélhetünk. Ugyanis, ha a vírus már elkezdett egyszer szaporodni a sejtekben, akkor az oltás semmit sem ér, hatástalan. Az alkotók szerint ennek ellenére a vakcina, a vírussal folytatott harcban sikeresen stimulálhatja a szervezetet, a már aktív rákos megbetegedéskor, illetve daganatos állapotot (prekarcinózis) megelőzően. Az oltás azonban nincs kihatással a szemölcsök és a condilomák kialakulására. A papillomavírusok már említett hosszú inkubációs ideje végett csak úgy 20 év elteltével szerezhetünk tudomást az oltás eredményességéről. Egyenlőre nem az sem világos, hogy ennek az oltásnak milyen eredményei lesznek az említett karcinóma előfordulásának csökkentése szempontjából. A rákos megbetegedések területén belüli prioritása végett nagy támogatást élvez a médián keresztül, így sokszor lehetetlent is ígérnek vele kapcsolatosan. Fontosnak tartom kihangsúlyozni a preventív jellegű citológiai kivizsgálások fontosságát, melyeket rendszeresen kellene végeztetni, mert segítségével még aránylag időben jól meg lehet fogni a méhnyak rákot. A papillomavírusok problematikájával a méregtelenítés sikeresen képes elbánni, elmondhatom Önöknek, hogy amikor szisztematikusan sikerült kezelnünk a szemölcsös, condilomás eseteket és a méhnyak patológiai citológiájának problematikáját, akkor gyakorlatilag minden esetben sikeresek voltunk. A papillomavírustól történő méregtelenítés során minden esetben az immunitás normalizálásáról van szó, ennek érdekében az Imun, Cranium és InfoDren K1 készítményeket használjuk. Sokszor említettem már, hogy más egyéb méregtelenítési lépések egyaránt az immunrendszer működését javító lényeges lépések közé tartoznak.
Kedvezően hat például az Antimetal és a Ionyx készítmények alkalmazása – amelyek segítségével a fémeket és a radioaktív elemeket távolíthatjuk el a központi idegrendszerből. Ugyanígy fontos a szervezet pszichikai toxinoktól történő méregtelenítése is a Nodegen, Streson és Eb készítmények segítségével. Ezzel mind az immunrendszer helyes működését támogathatjuk.
A genitális terület szempontjából a gócok eltávolítása igen lényeges, ugyanis jelentős mértékben képesek károsítani a szerv lokális immunitását – ilyen esetben hasznos számunkra a GynoDren nevű készítmény. A bőr esetében a CutiDren nevű készítmény játszik fontos szerepet. A mikroorganizmusok közül igen gyakran fordul elő a hüvely- és bőrgomba, amiket a Yeast készítménnyel tudunk kezelni. Fontos az olyan toxinoktól történő méregtelenítés, amely mérgek egyébként stimulálják a gombák gyarapodását, erre valók a Fungicid, az ATB és a Mykotox készítmények.
A méregtelenítési kúra lezárásaként végül pedig az Antivir készítményt kínáljuk. Ez az utóbbi készítmény magában hordozza a papillomavírus információi közül mind azon fajtát, amelyek a szemölcsök növekedéséért felelősek, de ugyanúgy azt a típust is, amely a méhnyak hámszövetében él. A szemölcsök esetében könnyen felmérhetjük az eredményességünket, hiszen a szemölcsök
eltűnnek és újak már nem alakulnak ki az egyénnél. A genitális változatoknál a nőgyógyász általi vizsgálatok eredményére tudunk támaszkodni, tapasztalataim alapján elmondhatom Önöknek, hogy 2-es, 3-as súlyosságú stádiumból tökéletesen vissza lehet hozni a beteget egy normál fiziológiai szintre. A továbbra is fennmaradó kérdés, hogy a papillomavírus elleni oltás ténylegesen befolyásolja-e a rák előfordulását? Hisz az ismert tény, hogy a rák kialakulásához soha nem elegendő egyetlen egy ok, minden esetben több párhuzamos faktor hatására van szükség ahhoz, hogy beinduljon az a láncreakció, melynek eredménye a rosszindulatú daganat kialakulása. Nem teljesen világos még egyenlőre az sem, hogy a méhnyaki karcinóma előfordulásának csökkentésével befolyásolható-e az összes rákos esetek száma. Ugyanis a szervezet állandó daganatos burjánzást produkál, mégpedig a többi betegséghez mérten közel azonos arányban és úgy tűnik, mintha tök mindegy volna, mely szervet választja ki ehhez.

Ez egyébként valószínűleg azért van így, mert a daganatok kialakulásában lényeges beindítóknak számítanak a radioaktív elemek, az emberek közel állandó százalékánál fordul elő ezen elemek kumulálódásának tendenciája.

Eredeti cikk: Joalis INFO folyóirat, 2007/05.-06.; Dr. Josef Jonáš: „Komentář MUDr. Josefa Jonáše”
Magyar szöveg: Gauland Attila

Egyéb infó: A HPV oltási szövődményeiről

Vissza a főoldalra…