Élelmiszerek területe

„Enni szükséglet, de intelligensen enni művészet” – La Rochefoucauld

Manapság sokan összekeverik a táplálkozást az étkezéssel, aminek következtében akár még meg is betegedhetnek.

Ha modern élelmiszeripar egyéb árnyoldalait akarjuk megismerni, akkor az “Élelmiszeripar trükkjei.” című film közelebb visz bennünket a valósághoz.

Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amely tönkreteszi a táplálékát, mielőtt elfogyasztaná. A sütés és a főzés emberi találmány, amelynek elsősorban kulturális és gasztronómiai szempontból van jelentősége, de a testünk továbbra is a friss, élő és átalakítatlan növényi ételeknek örül a legjobban. A hőkezelés sok értékes anyagot – vitaminokat, enzimeket stb. – elpusztít az ételben. És ekkor még nem is beszéltünk az élelmiszeripar által kreált tápláléknak sok esetben a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető “ennivalókról”. A táplálkozás területén felmutatott tudatosságunk egyenes arányban áll az egészségi állapotunkkal, tehát megéri foglalkozni vele.

Amit eszel, azzá leszel!

Ódivatú elképzeléseket dédelgetünk ételeinkről, amelyek már rég nem azok, amik valaha voltak. Az eper íze nem az eprektől származik, hanem egy ausztrál fa fűrészporából, a kókuszízt egy Trichoderma viride nevű gomba termeli, a barack ízét a ricinusból nyerik, a citromét pedig egy penészgombából. A marcipán zöldborsóból is készülhet, a homár és a garnélarák vagy akár a sertéshús is a tenger mindeddig észre nem vett gyümölcseiből.

Füstölés helyett műfüsttel permetezik be a sonkákat és kolbászokat, és mert a műfüst nem tartósít, valamennyi tartósítószer is kerül a termékekbe.

A pácolás során a hús már nem veszít víztartalmából, hanem kicsit még nyer is. Érzékeink manipulálására észrevétlenül egy világhatalom szerveződött: az ízipar. Mindegy, hogy csecsemőeledel vagy gyümölcsjoghurt, felvágott vagy sütemény, nem azt esszük, amit eszünk; az ipar láthatatlanul fűszerez, a hatások ismeretlenek.

Bár a szerző többnyire a Németországban és az Egyesült Államokban uralkodó helyzetet írja le, Magyarországon mindez szintén a mindennapok részévé vált. A boltjaink polcait megtöltő élelmiszerek dúskálnak az aromákban és egyéb adalékanyagokban. Az élelmiszerek vizsgálatára, engedélyezésére, jelölésére, és ezen belül az aromák és egyéb anyagok feltüntetésére vonatkozó rendeletek megegyeznek a Németországban és Európa más részein érvényes szabályozással.

Idézetek Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik című könyvéből:

… a konszern – illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a boltokban a vevőket vásárlásra ösztönzik. Az irodákban és a termelésben a vállalatok szintén javítani tudják a munkamorált megfelelő illatosítással. …

… Bosszúság és harag ellen – amely sok cégnél nem ismeretlen – például a citromfű, irigység ellen – amely az irodák teljes emeletein képes fékezni a termelékenységet – a rózsaillat csodákra képes. A depresszión és melankólián egy leheletnyi bazsalikom segít, a bánaton majoránna. Bizalmatlanság ellen, amelyben a fogyasztó manapság gyakran szenved, egy kis levendulát kell a boltba fújni, miközben a kamilla – az ismertető szerint – hipnotizálóan hat. Az apátiára pedig, amely a fogyasztói lázat és a munkaéhséget is fékezi, borókát tanácsol az IFF. …

… A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevű terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg (“nedves tyúk” elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm “aromával”: a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de “összehasonlítható megoldás”, ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi. …

… A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelőzik: jódozott só, aroma, ízfokozók (nátriumglutamát, E 631, E 627).

Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján “jódozott sóaromaízfokozó levesnek” kellene hívni. …

… A leves hazudik. De a pékmester kenyere sem mindig teljesen őszinte, a zsemlék sem, sőt a sütemények is svihákok. …

Nagymamám piskótájára mindig szívesen emlékezem, nem úgy a következő piskóta alapporra.

IAS Richcreme Moist&More – Yellow Cake Mix

Amerikai technológia – Amerikai kényelem – Amerikai siker (amerikai egészség?)

Összeetétel: cukor, búzaliszt, részben hidrogénezett növényi olaj, (szója és gyapotmag), szárított tojásfehérje, szárított tojássárgája, térfogatnövelők (E500, E 541, E450a, E431), módosított keményítő (E1442), zsírszegény tej, emulgátorok (E477, E 491) E471, E 322, E 435, E481), antioxidáns (E 321), só, dextróz, stabilizálók (E415, E 412, E 466), savszabályzók, (E 263, E 330), aromák, szójaolaj, kukoricakeményítő, színezékek (Yellow Lake 5, Yellow Lake 6, E 102, E 110) búzakeményítő, szárított egésztojás.

Allergia figyelmeztetés: búzalisztet, tojást, tejet és szóját tartalmaz!

Gyártó megjelöléseként a következő felirat volt rajta: MADE IN USA

Akkor már mindent értek (lásd jobb oldali kép)!

Másik termék, aminek a csodájára járhatunk a sajtpótló specialitás

Pékmester – Reszelt sütőipari specialitás (állítólag sajtszerű valami lesz belőle).

Forgalmazza Pannontej Zrt. (az, hogy kinek a boszorkánykonyhájában készül, az nem derült ki.

Összetevők: víz, módosított keményítő, növényi zsír, zselatin, étkezési só, emulgáló szerek (E 452, E 450,E 339, E 341) aroma, savanyúságok szabályozó anyagok (E 330), stabilizátorok (E415), tartósítószerek (E 202), színezék ( E 160a) és természetesen mindez védőgázos csomagolásban. Miért megromlana?

Csodálkozunk, hogy ez a sok testidegen anyag lerakódik bennünk és hozzájárul ahhoz, hogy elhízzunk!?

Most pedig zárjuk témakifejtésünket ismét egy kis humorral:

Mit kérsz enni, kisfiam?

– Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort – de karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belőle!

– Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.

– Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből, kis ízjavítóból, sikérből, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimből, a savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból, emulgeálószerből és kalcium-szulfátból álló kenyeret.

– Győri rozsosat?

– Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát.

– Már kenem is a Delmát, fiam.

– Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns és Na-nitrit.

– Akkor te a Zalahús műbeles virslijét kapod fiam.

Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett természetes aromával, nátrium-benzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet.

– Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.

– Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint?

– Vitamor szörpöt? Igeeeen!

– Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítőt,
hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót, lehetőleg E631-est és E627-est, nátriumglutamátot, módosított keményítőt, állati eredetű zsírt, élesztőport, szárított tyúkhúst és E 150-es színezéket.

– Maggi szárnyaskrémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána?

– Utána pedig búzalisztet paradicsomsűrítménnyel, sajttal, ananásszal, vízzel, növényi olajjal, nátrium-nitrittel tartósított főtt sonkával, búzakeményítővel, cukorral, sóval, élesztővel és jóféle acetilezett-dikeményítővel, adipáttal.

– Hawaii!

– Bizony, bizony, gyerekek, Hawaii pizza lesz, dr. Oetker módra.

– Az a kedvencünk.

– Este a tévéhez pedig mit kaptok, na mit?

– Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztőport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis szilícium-dioxidot?

– De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay’s újhagymás chipset.

– S mi lesz a vacsora?

– Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal, fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkák vannak.

– Én is kérek őszibarackos light joghurtot! Én is! Én is!

– Ne kiabálj, Lajoska. Te mást kapsz ma este. Na nézd, már itt is van egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé, szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítő, fűszerek és karamellammóniás színezék, egyszóval Kot-kot baromfifasírt.

Ezt szegény apád is, hogy imádta…, nyugodjék békében…

Vissza a főoldalra…