Öt éve írom a blog bejegyzéseimet, de már a kezdet kezdetén úgy éreztem, hogy a táplálkozással sokféle betegség megelőzhető lehet. Sokféle diétát megvizsgáltam, abból a szempontból, hogy melyik okozhat legkevesebb gyulladást bennünk. Az alapfeltevésem az volt, hogy a gyulladások a betegségeink kiindulópontjai. Ha olyan ételt eszünk, aminek van olyan összetevője, ami bennünk gyulladást okoz, akkor azt az ételt ki kell iktatni.
A másik alapfeltevésem az volt, hogy a sejtek a gyulladás helyén átjárhatóbbak, vagyis a sejtmembránjuk felpuhul, folyósabb (fluidabb), hasonlóan, mint a sejtosztódásnál és a sejt táplálkozásánál. Sokan ajánlották a magas rosttartalmú szénhidrátok fogyasztását, mert ekkor a vércukor- és inzulinszint alacsony marad.
Az elsődleges cél tehát az alacsony inzulinszint a vérünkben. Mivel tudjuk, hogy csak akkor lesz magas a vér inzulinszintje, ha magas a vércukorszintünk, logikusnak látszott olyan táplálkozási formát keresni, amely mellett nem emelkedik meg az inzulinszintünk. A diétával szembeni követelmények egyértelművé tették, hogy táplálkozásunkban tartózkodni kell a cukortól és azoktól a szénhidrátoktól, amelyekből hamar cukor lesz bennünk.
Azt már régen megállapították, hogy a rost nélküli szénhidrátokból, a főleg keményítőből álló táplálékaink elfogyasztása után hamar megemelkedik az inzulinszintünk.
A megfelelő diéta utáni kutakodásom eredménye az lett, hogy a ketogén diétát választottam, azzal a feltétellel, hogy a ketogén diéta mellett sok rostos szénhidrátot is fogyasszunk. Ugyanis nem önmagában a magasabb vércukorszint és az azt követő inzulinszint okozza a gyulladásos állapotot, hanem a vércukorszint hirtelen megugrásai a fő bűnösök. Ha rostokkal együtt fogyasztjuk a szénhidrátokat, akkor a rostok megakadályozzák a vércukor gyors felszívódását.
De mi a ketogén diéta lényege?
Az, hogy a fő energiaforrást a zsír adja. De miért jó ez?
Mert a túl sok fehérje fogyasztása szintén ártalmas. Bélflóra-kutatóként ez egyértelmű volt. Ugyanis a vastagbélbe, ha sok megemésztetlen fehérje marad, akkor ott rothadás indul el, ami növeli a vastagbél-rák kockázatát.
Ki tudja elfogadni a mai köztudat mellett, hogy sok zsír és olaj, kevesebb fehérje és még kevesebb szénhidrát alkossa a kívánatos táplálkozásunkat.
Ha ma bármelyik dietetikust megkérdezünk, hogy mi az egészséges táplálkozásunk lényege, akkor egyértelműen alacsony zsír és sok rost bevitelét javasolják.
Már ez is haladás, hogy a rostokat említik. Mikor 5 évvel ezelőtt elindítottam a blogomat, akkor a rost is nagyon a háttérben volt, éppen ezért fordultam el a paleolit diétától, mert a rostok szerepét ledegradálták.
Természetesen sokan azért el sem olvassák az írásaimat, mert képtelenségnek tartják, hogy sok zsírt fogyasszunk. Pedig én csak logikailag kerültem erre az állásfoglalásra. Ha nem ehetünk sok szénhidrátot, sok fehérjét, akkor csak a zsír marad!
A zsírnál pedig bevezették az egészséges zsír fogalmát, de ezt nemcsak nálunk, hanem az egész világban tapasztalom. Annyira meg van félemlítve a táplálkozás-kutató társaság, hogy csak nagyon félénken merik kiejteni a zsír nevét. Arról nem is beszélve, hogy a telített zsír még mindig a legnagyobb bűnösök közé tartozik. Holott a legegészségesebb energiaforrásunk. Ezt majd később részletesebben kifejtem. A telítetlen zsírok, vagyis az olajok már szabad utat kaptak, de pont rájuk kell jobban vigyázni, nehogy magas hő érje őket. A szilárd, telített, zsíroknál nincs ilyen veszély.
Itt állok nagy magányomban a rostos zöldségekkel kiegészített ketogén diéta ajánlatommal.
Most meg mi történt velem legújabban?
Belecsöppentem a rákkutatás kellős közepébe.
Se rákkutató, se orvos nem vagyok, csak egy egyszerű fizikus alapképzettségű feltaláló. És miről írtam a legutolsó blog bejegyzésemben? A rákról! Azt állítottam, hogy a ráktól nem is kell félni, mert könnyen kivédhető.
Hogyan jutottam erre a bátor megállapításra?
Egyszerű formális logikával (magyarul józan paraszti észnek hívják). Elfogadtam néhány alapigazságot, és azokból logikai következtetésekkel eljutottam a kijelentésemhez. Ha igazak voltak az alapfeltevéseim, akkor szigorú logikát alkalmazva nem tévedhettem a végkövetkeztetésemben sem. De azért bujkált bennem a bizonytalanság és a cikkem megírását követően utána néztem a rákkutatások szakirodalmában.
Láss csodát! A legújabb szakírások arról szólnak, hogy megfordulni látszik a rák kialakulásáról alkotott elmélet.
Megdőlt a DNS mutáció elmélete, mint a rák kialakulásának elsődleges oka.
2006-ban beindult a Human Genome Project. Ennek keretében rengeteg rákos sejt génállományát vizsgálták meg, de nem találtak semmi konzekvens összefüggést a rákos sejtek génállományában történt mutációk között.
Ugyanakkor napvilágot láttak közben olyan meggyőző kísérletek, amelyekből kiderült, hogy a rákos sejtekben először a mitokondriumok szenvednek elváltozásokat és csak a mitokundriumok megzavart működéseit követi a magban történő mutációk. Ezek a mutációk viszont teljesen randomak, összefüggéstelenek. A sejtmag génállománya teljes zavart mutat. Ez azt is jelenti, hogy a génekben „leírt” programok nem működnek. Így a programozott sejthalál sem.
A mitokondriumok cukrot égetnek el oxigén felhasználásával vízzé és széndioxiddá és az ebből nyert energiát közvetlenül felhasználható energiatároló ATP szintézisére fordítja. A mitokondrium normális működéséhez tehát kell cukor és oxigén. A rostos szénhidrátokkal a mitokondriumok cukorigénye kielégíthető. A rostok megakadályozzák a cukor hirtelen megemelkedését a vérben. Így nem lesz hirtelen inzulinugrás sem, tehát nem kerül gyulladásos állapotba a sejt sem. Ha az oxigénellátást is biztosítjuk, akkor őrizzük a mitokondriumok egészségét. Ehhez kell a rendszeres testmozgás. Láttuk viszont az izomsejteknél, ha az izomsejthez nem jut elég oxigén már, akkor átalakítja az anyagcseréjét és fermentációval nyeri az energiát, hasonlóan, mint a rákos sejtek. De az izomsejtnek ez egy visszafordítható állapota, ha újra kap oxigént, újra visszaáll a cukorégetésre. Viszont azért lehet tanulságos az izomsejt ilyen viselkedése, mert láthatjuk, milyen könnyen válthatnak a sejtek anyagcserét. Arra gondolok, ha hosszabb ideig nem kap rendes oxigénellátást bármely sejt, akkor ez már súlyosan érintheti a mitokondriumok állapotát. Ismerjük azt a biológiai törvényt, hogy a nem használt szervek, szövetek, sejtek vagy sejt-organellumok visszafejlődnek.
A feltételezésem az, hogyha nincs a vérkeringésünk állandóan jó formában, akkor az elindíthat egy mitokondrium csökkenést, aztán ez az állapot lehet egy kiindulópontja a rákos elfajulásnak. Ezért ajánlom mindenkinek a rendszeres testmozgást a szabad levegőn.
Lépjünk egy szinttel tovább. Kialakult egy rákos sejt. A cukrot fermentálja, így lesz energiája. Ha olyan állapottal találná szemben magát, hogy nem jut neki elég cukor, akkor nem tudna fejlődni. Itt jön be a ketogén diéta, amely sok zsírt tartalmaz. A zsírral semmit sem tud kezdeni a rákos sejt, nem tudja elégetni, mint a normál sejt. Tehát hátrányban marad a normál sejttel szemben. A rák kezdeti stádiumában még hatásos lehet a ketogén diéta rostos, főleg nyers, zöldségekkel kiegészítve.
Nem állítom, hogy a ketogén diétával megszüntethető a rák, de azt merem állítani, hogy 10 éven belül rá fognak jönni, hogy bármilyen rákterápiát is választanak, a rákos betegeket rá kell venni a ketogén diétára. Ez alapkövetelmény lesz, amire lehet építeni a terápiát.
Előtérbe kerül a tojás, a zsíros mangalica szalonna és hús, tejföl, túró, vaj, sajt, a nyers paprika, paradicsom, retek, hagyma, uborka, káposzta, zöld saláták olajos öntetekkel, és egyéb zöldségek. Ha lenne egy farmom, biztosan beindítanám a mangalica tenyészetemet.
Erről jut eszembe egy kedves barátom, aki vezető közhivatalnok volt, de vásárolt egy vidéki birtokot és ott mangalicákat és rideg szürke-marhákat tenyésztett. Neki mindene megvolt ahhoz, hogy ketogén diétát folytasson, hiába mondtam neki, hogy felejtse el a krumplit és a tésztaféléket, nem tette. A sors furcsa fintora, hogy a rák vitte el.
Még két előnyét mondanám a ketogén diétának. Gátolja az öregedést, mert a táplálkozási ketózisban nem keletkeznek szabad gyökök, amelyek az öregedésért felelősek.
A sportolóknál is van előnye, zsírt égetnek a sportolás közben, ami jóval nagyobb energiaforrást jelent. Nem úgy, mint a glikogén raktárak. Ez a tartós igénybevételű sportoknál érződik.
Bár pár nappal ezelőtt láttam egy filmet az egyik tudományos csatornán. Bebizonyította egy bicikliedző, hogy az a biciklista, aki cukrot fogyasztott, a hegyi emelkedőkön lehagyta a zsíros ételt fogyasztót.
Ahhoz, hogy valaki zsírt égetővé váljon szükséges néhány hét. Ha idáig normális étrenden voltam és most adnak nekem zsírosat enni, akkor biztosan teljesítményhiányos leszek egy versenyen.
Most jut eszembe, hátha valakit érdekel, a zsírégetés legtermészetesebb és leghatékonyabb formája a ketogén diéta. Csökkennek a zsírpárnák és még karcsúbbak is leszünk.
Még egyszer, szeretném hangsúlyozni:a zsír, a zsíros hús és a tojás nem veszélyesek. Nem a bevitt koleszterinre kell figyelnünk, hanem a bennünk megtermeltre! (Ami viszont egy reakció, a gyulladásokra adott reakció!)
Szerintem a zsírellenes őrülettel elértük a rákos megbetegedések soha nem látott elterjedését.
A zsír gyulladáscsökkentő, mert szabadgyök-mentes energiát ad, míg a rost nélküli szénhidrát, gyulladásnövelő, mert aktív szabad-gyököket termel, míg elég! (Ez a saját megfogalmazásom, vállalom érte a felelősséget.)